A körforgásos gazdaság

A körforgásos gazdaság fogalma az elmúlt néhány évben kezdett elterjedni a tudományos, majd a gazdasági életben. Az ún. lineáris gazdaságban  – mely a mai gazdasági folyamatokra leginkább jellemző  –  a technikai és biológiai alkotóelemeket a természetből kivesszük,  átalakítjuk, majd felhasználás után eldobjuk, azokat egymással összekeverjük, így örökre elveszítjük és ez által még a természeti erőforrásainkat is folyamatosan pusztítjuk. Ezzel szemben a körforgásos gazdaságban az anyagcsere-folyamatok tervezetten, zárt körben áramlanak, a hulladék szinte 100%-osan hasznosul és a biológiai, illetve technikai alkotórészek nem keverednek, hanem minőségi veszteség nélkül visszakerülnek a biológiai és gazdasági körfolyamatokba.

A biológiai anyagok részei a természeti anyagcsere folyamatoknak, vagyis a gazdaság folyamatokból bármikor, a szennyezés kockázata nélkül biztonságosan visszahelyezhetők a természetbe. A technikai anyagok ezzel szemben az ipari folyamatokban hasznosulnak, anélkül, hogy jelentős minőségi értékvesztésen mennének keresztül.

A zárt hurok (closed loop) modell egy ún. biomimetikus (élet-imitáló) megközelítés. Ez az elmélet a természetet példaként alkalmazza a gazdasági folyamatokra, ahol az egyes rendszereknek a természetes szervezetek (organizmusok) módjára kellene működniük, melyben a tápanyagok feldolgozva kerülnek vissza a körforgásba  – ezért használjuk a ”zárt hurok” vagy ”regeneratív” kifejezéseket a  körforgásos gazdaságra (lásd a következő ábrát).

A körforgásos gazdaság több elméleti koncepción keresztül érvényesül az ipari folyamatokban. Ilyen pl. a Bölcsötől-bölcsőig, a Kék Gazdaság vagy a Biomimikri néven ismert koncepciók, melyek ugyan egymástól némileg különböznek, de alapvetően mind a körforgásos gazdaság megvalósítását szolgálják. Ma már világon számos vállalat alkalmazza a körforgásos gazdaság valamelyik koncepcióját, vagy azok ötvözetét.